7. fejezet

Sziasztok! Itt az új fejezet. Majdnem késtem vele,de itt van. Lehet a hétfőivel késni fogok...

Kérlek titeket adjatok valami visszajelzést, hogy jó vagy szar, mert így fogalmam sincs, hogy mit gondoltok, és feleslegesen nem szeretnék részeket írni!

Kellemes olvasást! xx

Update: úgy döntöttem, hogy legalább 20-25 megtekintés után hozom a következőt!

Reggel amikor felkeltem anyáék már nem voltak itthon.Egy cetlit találtam a hűtőn.
"Este jövünk, kaja a hűtöben. Puszi"
Hát ez remek. Egyedül leszek. Elővettem a reggelit a hűtőből és egy pohár gyümölcslé mellett megreggeliztem. Felmentem és gyorsan lezuhanyoztam.Utána felhívtam Lilly-t, hogy ráér-e egy kis vásárlásra, de a nagyszüleit mennek meglátogatni a családdal.
Lezuhanyoztam. Felöltöztem és úgy döntöttem kitakarítom a házat.Bekapcsoltam a rádiót és takarításba kezdtem.

Fáradtan vetettem le magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Épp Liam-el váltottam pár SMS-t, amikor megcsörrent a telefonom.Kiírta a számot, de nem tudtam kié.
-Tessék?
-Szia Hope! Jake vagyok.Zavarok?- szólalt meg egy ismerős hang a telefonba.
-Szia , nem, épp nem csinálok semmit.
-Akkor gyere a kávézóba, próbálhatnánk egyet. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Okés, 10 perc és ott vagyok. - bontottam a vonalat. Felkaptam a táskám, felhúztam egy cipőt és már indultam is.

Amint beléptem kiszúrtam Jake-et, 2 kávéval a kezében.Egy öleléssel üdvözöltem és hátramentünk próbálni.Még megittuk beszélgettünk.Mesélt magáról, hogy nemrég költözött el a szüleitől Írországba.Az apjával nem beszél azóta. Mesélte, hogy minden álma egy lemezszerződés vagy egy bandában gitározni.

*Jake szemszög*
Nem tudom levenni Hope-ról a szemem. Gyönyörű és tehetséges.Figyelemmel hallgattam, ahogy mesélt magáról.Elég sok dolgoz megtudtam róla.Elfogyott a kávénk, így nekiálltunk próbálni.Összeállítottunk közösen egy számlistát. Amit ismerünk mindketten és elő tudnánk adni. Szerencsére hosszú lista volt, hasonló a zenei ízlésünk.Eljátszottunk párat. A próba végén már csak hülyéskedtünk.Olyan édes amikor nevet.
Nem bírtam tovább, felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam.Mikor viszonozta csókom, felbátorodtam és nekinyomtam a falnak.Pólóm szélét rángatta és ajkaink csak arra a pillanatra váltak el, amíg levette rólam a felsőm...
-Jake...Jake! - szemem előtt lengette a kezét.
-Jaj, ne haragudj. Sikerült elbambuljak.- úgy látszik, az egészet csak képzeltem.
Hope fel akart állni, de a lába megakadt a székben.Még időben elkaptam, különben elesett volna.Elég közel kerültek az ajkaink, hátrálni akart, de nem engedtem.Közelítettem felé és megcsókoltam.Mintha viszonozte volna, de pár pillanat múlva egy csattanás érte az arcomat.
-Mégis hogy képzeled ezt?! Nekem barátom van! - hangja majdnem elcsuklott a végén,de mégis dühös is volt.
-Ne haragudj Hope, é-én nem tudtam!
Sarkon fordult és kiviharzott az ajtón. Leültem a székre és az arcom a kezeimbe temettem.
Egy hatalmas barom vagyok.

*Hope szemszög*
Mégis mit képzelt Jake? Hogy tehette ezt? Ha Liam megtudja, biztos elhagy engem. Abba én belehalnék.Még csak most lett az enyém! Nem akarom elveszíteni. Még senkit se szerettem ennyire.
Úgy döntöttem megyek sétálok egyet, amikor a telefonom csörgött.Eleanor volt az. Úgy látszik mégis összejön a vásárlás.Elsétáltam a plázához, Eleanor ott várt rám.Egy puszival és öleléssel üdvözöltük egymást.
-Szia, El!
-Szia csajszi, készen állsz több órányi tömény vásárlásra? - odanyújtotta nekem a karját én meg boldogan belekaroltam és elindultunk be.Bementünk egy ruhaboltba és poénból a legtöbb ruhát felpróbáltuk, de egyet se vettünk meg. Nevetve jöttünk ki onnan, az eladó meg olyan volt, mint aki egyből felrobban.Amúgy imádom El stílusát.
Megrohamoztuk a bizsu boltot.Annyi minden volt, alig bírtunk betelni.Beszereztem egy csomó gyűrűt, nyakláncot és fülbevalót.Végre találtam olyat, amit a neten látok.
-Nem eszünk egy fagyit? - kérdezte El, amikor leültünk egy padra pihenni.
-De, persze. - elindultunk a fagylaltos felé.
Én sztracsatellát kértem, Eleanor meg valami különlegességet próbált ki.Leültünk és hosszas csacsogásba kezdtünk.
-Minden oké? - kérdezte és aggódó tekintetét rám emelte.El kell mondanom valakinek, hogy mi történt. - Zaklatottnak tűntél amikor felhívtalak.
-Nem, nincs...- sóhajtottam egyet. - Kaptam egy állást a starbucks-ban. Jake, a fiú aki meghallgatott és vele fogok fellépni majd. Ma elhívott próbálni.Egész jól ment, mindaddig amíg...amíg meg nem csókolt.- félve néztem El arcát. Kikerekedett szemekkel nézett rám. - Persze azonnal adtam neki egy pofont és a fejéhez vágtam, hogy van barátom, majd eljöttem onnan... - Eleanor szorosan megölelt és a hátam simogatta.
-Ne aggódj, Liam biztos megérti. - ajkamba haraptam, amikor ezt mondta. Remélem én is, hogy megérti. Jobb, ha tőlem tudja meg.Holnap el is mondom neki...
-Köszönöm, hogy meghallgattál! - rámosolyogtam - Loui-val és veled mi a helyzet?
-Jól meg vagyunk. Úgy szeretem, olyan bolond. De nem mindig ilyen, van komoly oldala is, amit szintúgy szeretek. -örömmel hallgattam meg Eleanor néhány kis történetét róluk, majd újra elindultunk kifosztani a boltokat.
Egy-két helyen felismertek minket, még engem is, pedig csak nemrég mondtuk el, hogy járunk Liam-el.

*Niall szemszöge*
Eszembe jutott, hogy Lilly-vel filmet néztünk, és mesélte, hogy Hope születésnapja közeleg.Arra gondolt, hogy rendezhetnénk neki egy bulit.Megyek szólok a fiúknak.
-Srácok! Hope -nak nemsokára születésnapja. Lilly rendezni akar egy bulit. Segíthetnénk neki. - leültem az öltözőben lévő kanapéra .Mindannyian egyetértően bólogattak.Liam szeme felcsillant.
-Ez fantasztikus ötlet! - ujjongott az imént említett fiú.
Beszélgetésünket egy női hang zavarta meg.Mehetünk vissza, ja , és utána még egy interjú vár ránk.

*Este,Hope*
Idegesen járkáltam fel-alá a házban. Nem sokáig tudtam megülni egy helyen. Amint leültem elkezdett kattogni az agyam, hogy hogyan mondjam el Liamnek.Bármelyik pillanatban ideérhet.Felhívtam, hogy jöjjön át. Nem tagadom, be vagyok rezelve... Anyáék már itthon voltak. Anya épp a vacsora után rak rendet, apa meg a nappaliban volt. Biztos hülyének néztek, hogy így nem tudok megülni. Végül levetettem magam apa mellé.

10 perc múlva megszólalt a csengő ,én meg az ajtóhoz rohantam és kinyitottam.
-Sziaa! - megöleltem, egy rövid csókot váltottunk. - Gyere be. - kitártam előtte az ajtót.
-Jó estét Mr. Evans - mondta apunak amikor meglátta a nappaliban. Odament hozzá és kezet fogtak.Anya is odajött, ő egy öleléssel üdvözölte. Jó látni, hogy a szüleimnek nincs ellenére ez a kapcsolat.
Felmentünk Liam-el a szobámba. Leült az ágyamra, én vele szembe.
-Miről akartál velem beszélni? - hajam fülem mögé tűrte és szemembe nézett.Azok a gyönyörű barna szemek...Tele vannak szeretettel és aggódással. Bele sem akarok gondolni, mi lesz ha elmondom. Sóhajtottam egyet.
-Liam, tudod van az a fiú, Jake, akivel együtt fogunk fellépni. - vártam egy pillanatot - Megcsókolt... - Liam kikerekedett szemekkel nézett rám pár pillanatig, majd dühösen felállt.
-Hope, azt hittem szeretsz! Még csak most jöttünk össze, de te máris más fiúkkal csókolózgatsz ! Hogy képzelted ezt? Nem elég neked egy fiú? - felemelte hangját. Fájt amit a fejemhez vágott.
-Kérlek, hallgass végig! Amint észbekaptam felpofoztam és otthagytam ! Én téged szeretlek! Kérlek, ne haragudj rám... - hangom elcsuklott. Liam az ajtóm felé indult, utánamentem de az szinte az orromra csapta.
Hallottam, ahogy nekidől az ajtónak, lecsúszik és leül. Ugyan ezt tettem én is. Felhúztam a térdem és halkan sírni kezdtem. Egy hülye vagyok. Elvesztettem őt...Őt akit mindenkinél jobban szeretek.Soha többé nem fog velem szóba állni. Egy hülye kis liba vagyok...Testem rázkódott a sírástól. Csak remélni tudom, hogy anyáék nem jönnek fel a hangzavarra.
Liam hangját hallottam.
-Kérlek, engedj be.
Habozva ugyan,de felálltam és az ágyam elé leültem.Liam leült mellém.Nem néztem fel rá. Tekintetem a padlóra szegeztem.
-Sajnálom...- alig hallgatóan suttogtam - téged szeretlek...
-Hiszek neked. - felkaptam rá a fejem. Halványan elmosolyodott.Ajkaimat övére tapasztottam. Ajkainak édes ízét éreztem számon és ilyenkor mintha minden megszűnne körülöttünk.Felkapott az ölébe és lefektetett az ágyamba. Felém került és úgy csókolt. Az első vitánkon is túl vagyunk.
Belemosolyogtam csókunkba, amikor a combom kezdte simogatni.
-Khm - mondtam mikor áttért a nyakamhoz - Kanos vagy drága. - felnézett rám és láttam vággyal teli szemét.Összeszorítottam ajkaimat és megráztam a fejem.Megértette.
-Én várok. Nem fogok semmit sem rád erőltetni. - mondta és adott egy puszit az arcomra.Lefeküdt mellém, én a mellkasára hajtottam fejemet.
Kis idő múlva előkaptam a laptopom. Csináltam a kamerával rólunk képet. Liam olyan aranyos arcot vágott. Jó pár kép lett, ugyanis mindenféle arcokat és pózokat csináltatott velem.
Elindítottam egy filmet, de elaludtam rajta.Hallottam amikor Liam elment.Óvatosan mászott ki alólam és egy puszit adott a hajamba és elment.

*Zayn*
Megpróbálom felhívni Melody-t, hátha most sikerrel járok. Előkerestem a számát a telefonomban és hívni kezdtem.Meglepetésemre elég hamar felvette a telefont.
-Zayn? 
-Szia, Melody - ideges lettem, a szavak alig akartam kijönni a számon - Örülök, hogy felvetted. Figyelj...öö...nincs kedved holnap elmenni velem valahova? - alsó ajkamba haraptam és vártam a válaszát.
-De, szívesen - hangján hallottam, hogy elmosolyodott, ami kicsit meglepett , de felvidított - És kérlek ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont. Nem tudtam mit mondhatnék...
-Azt, hogy szombat este 7-re készen leszel és küldd el a címed - felnevettünk  a telefonba.Elköszöntünk , majd bontottunk a vonalat.Megállás nélkül csak mosolyogtam. Alig hiszem el, hogy láthatom! Azon az estén, amikor megláttam a buliban, szinte megőrjített, hogy nem érhetek hozzá. Meghívtam egy italra és itt kezdődött minden.Érezni lehetett köztünk a szikrát.
Liam vetette le magát mellém a kanapéra.
-Valaki itt nagyon boldog - nézett rám szemöldök húzogatva. Egy párnát dobtam az arcába válaszul. - Ne felejtsd el, hogy szombat este lesz Hope szülinapi bulija. Hétre legyél a Moon Walk -ban. Ja, és holnap meg segítünk Lilly-nek szervezni. - amint Liam ezt kimondta, ledermedtem. A francba! Elfelejtettem a bulit! Most mit csináljak?