10. fejezet

2-3 komment után új rész.

Kellemes olvasást! ;) x

Elérzékenyülve néztem végig az előttem álló 'Boldog Születésnapot!' éneklő embereken. A szüleim, a fiúk, Lilly, Eleanor. Egy gyönyörű tortát tartott anya a kezében, amin 19 darab kis gyertya. Lerakta a tortát a tányérok mellé és a nyakába borultam. Utána persze mindenkit sorra megöleltem.
-Fújd el a gyertyáid! - Niall olyan izgatott volt, mint egy 7 éves kisgyerek.
-Ne felejts el kívánni! - figyelmeztetett Louis. Lehajoltam a tortához és elfújtam gyertyáimat.
-Akkor most együnk! - felvettem a kést az asztalról és a tortát kezdtem szeletelni.
Leültünk a nagy kanapéra és elfogyasztottuk a torát.
-Ez valami isteni volt - mondtam és mindenki egyetértett velem. Éppen kérdezni akartam volna valamit, de Harry félbeszakított.Felállt és a kezembe adott egy kis dobozkát.
-Még egyszer, boldog szülinapot -egy aranyos mosolyt villantott felém. Kinyitottam és egy 'H' betűs karkötőt találtam benne.Hatalmas mosoly ült ki az arcomra.Következőleg Louis és Eleanor egy elképesztően magassarkú kék cipőt adtak nekem.
-Én választottam. - dőlt hátra büszkén Louis.
-Tényleg ő volt - bólogatott hevesen El, felnevettem.
Zayn-től egy bekeretezett képet kaptam. Az első közös képünk, körülbelül 5 évesek lehettünk. A mi udvarunkon voltunk lefotózva.Emlékek törtek fel bennem, de már nem igazán tiszták.
A ír fiú és barátnője (bár mintha úgy láttam volna, hogy éppen nem igazán lennének jóban) egy szikrázó fehér ruhakölteménnyel leptek meg.
-Jaj, olyan aranyosak vagytok ! - hálálkodtam. - De amúgy hol vagyunk?
-Végre észrevetted. - villantott egy százwattosat Lilly.Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Kicsim, ez a mi ajándékunk.- mondta apa. - Ez a kis ház. Egyik munkatársam akarta eladni sürgősen, így jó áron jutottunk hozzá. De az egész Lilly ötlete volt.
Az imént említett barátnőm százwattos mosolyt virított rám. Hozzárohantam és egy hatalmas öleléssel jutalmaztam.
-Ugye tudod, hogy itt fogok lakni veled? - szorított jobban magához Lilly.
-Még szép, egyedül unatkoznék... - nevettem fel.

Még egy félórácskát beszélgettünk, de azután anyáék elmentek haza.Utána Liamel felfedeztem az új házat. Talán egy kicsivel nagyobb, mint az a ház amiben anyuékkal laktam. Az emeleten egyből a szobámat találtam meg. Onnan tudtam, hogy ez az enyém, mert itt volt a kis rózsaszín bőröndöm. Gondolom ezt anya izézte ide nekem. A szobát a kék és fehér színek uralták. Volt két nagy ablakom is. Az ággyal szemben volt a szekrénysor és egy könyvespolc. A földön egy engem zebramintára emlékeztető szőnyeg volt. Belemélyültem a bámészkodásba, így kicsit megugrottam amikor Liam magához húzott. Átkaroltam nyakát , ő a derekamat. Arcát fürkésztem. Szemem megállapodott a száján. Beleharaptam alsó ajkamba, ezen ő elmosolyodott.Ajkaink már súrolták egymást, amikor megcsörrent a telefonja.
-Basszus! -mondta. Keserűen elmosolyodva hátráltam egy lépést és figyeltem, ahogy felveszi a telefonját.
Kimentem a szobából és a szemben lévő szoba ajtaját nyitottam ki, de ezzel a mozdulattal rányitottam Harryre aki éppen kétségbeesetten keresett valamit barátnőm szájában. Számon kérően néztem rájuk, amikor észrevettek.
-Hope, ez nem az aminek látszik...- túrt idegesen a hajába Harry. Szem forgatva sarkon fordultam és otthagytam őket, nem voltam kíváncsi a mentegetőzésükre. Ezt majd még megbeszélem Lilly-vel...Lerobogtam a lépcsőn és egy üres nappalival találtam magam szemben.Mérgesen levágódtam a kanapéra.Néhány perc múlva besüppedt mellettem a kanapé. Felnéztem egy gyönyörű barna szempárba.Ölébe húzott és átkaroltam a nyakát.
-Mi a baj? - biggyesztette le az ajkait.
-Semmi... majd később elmondom. - vállat rántottam, nem akartam elmondani mit láttam.Minek? Hogy utána én legyek az aki kavart. - A többiek hol vannak?
-Már elmentek haza. Előkészülnek az esti bulira.
-Bulira? - emeltem égnek a szemöldököm.
-Csak nem hitted azt. hogy nem fogunk téged megünnepelni ? Úgy döntöttünk inkább a One Direction házban tartjuk. Gyertek át estefelé. - nyomott egy csókot számra és ezzel a lendülettel fel is állt. Az ajtóban még visszafordult én meg küldtem neki egy puszit a levegőben. Aranyosan eljátszotta, hogy elkapja.

Lilly már fél órája próbált velem beszélgetni, de én bezárkóztam a szobámba.
-Hope, kérlek engedj be... - kopogott kitartóan az ajtómon. - Hadd magyarázzam meg.
- Jó, legyen. - elfordítottam a kulcsot a zárban és beengedtem. Lehuppantam az ágyamra és ő mellém ült.
- Figyelj. Az a csók ... nem jelentett semmit. Niall-el ma eléggé összevesztünk és amikor te felmentél az emeletre akkor is. Felmentem a szobámba és Harry jött utánam. Az a csók csak egy hirtelen felindulás volt. És ezt el fogom mondani Niall-nek is. - Lilly arcán patakokban folytak a könnyek. Szorosan magamhoz öleltem és hátát simogattam. Szipogva még hozzátette: - Harry amúgy is érted van oda.
-Ez hülyeség.
-Nem, nem az. Ő maga mondta nekem.
-Nem vettem észre a viselkedésén, hogy így lenne. De egyébként is mindegy, foglalt vagyok. Viszont most már mesélj, hogy jutott eszedbe ez a ház ötlet?

*Zayn*
Türelmetlenül ültem egy presszóban és Melody-t vártam. Igaz, hamarabb ideértem mint a megbeszélt időpont, de alig vártam, hogy lássam. Jobban meg szeretném ismerni. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit szeret és mit nem.Tudni akarom, mi a kedvenc zenéje,színe, filmje...
Pár pillanat múlva megérkezett. Intettem neki, hogy észrevegyen. Két puszival köszöntöttük egymást.
-Helyzet? - kérdezte miközben leült a mellettem lévő székre.
-Semmi. Csak gondoltam összefuthatnánk.Keze után nyúltam és rátettem az enyémet. - Tudod, hogy szeretnélek jobban megismerni. - belenéztem gyönyörű kék szemeibe. Láttam benne valami különös csillogást, szám mosolyra húzódott. Ő is elmosolyodott. - Szóval tudod Hopenak bulit rendezünk és szeretném ha eljönnél. A házunkban lesz. Eleinte úgy volt, hogy meglepetés bulit csinálunk, de történt egy kis változás. Utána holnap el mehetnénk moziba,utána állatkertbe...és közben megismerjük egymást.
-Kicsit lassabban - csóválta a fejét a szőke lány. - Mármint a beszéddel. Ha ilyen gyorsan beszélsz nem fogom megérteni hova akarsz elvinni randizni. És biztos hogy kellek én ma oda...? Úgy értem nem ismerek ott senkit...
-Ismersz engem. - kacsintottam egyet felé.
-Jó, de a többieket nem.
-Bízz bennem. Nem lesz semmi gond. - biztatásképpen arcára simítottam kezemet. Kis csend állt be.
-Mikorra készüljek el? - adta be végre a derekát.Egy hatalmas mosollyal nyugtáztam.
-Hétre ott leszek előtted.
Egy kis beszélgetés után hazakísértem. Adott egy puszit arcomra és bement a házba. Én hívtam egy taxit és visszamentem a fiúkhoz segíteni.