Szóval itt az új rész. Nem ez a leghosszabb és a legeseménydúsabb.
A következő részt 2-3 komi vagy tetszik után hoznám, legkésőbb pénteken. Ez a nyár utolsó hete, suli közben még nem tudom, hogyan hozok majd részeket.
Jó olvasgatást xx
*Hope*
Reggel egy frissítő zuhany után lementem reggelizni. Anya gofrit csinált. Leültem közéjük reggelizni és megkentem egy gofrit nuttelával.Éppen anyáékat akartam kérdezni, hogy mit terveznek mára, de anya telefonja csörgött. Nem tudom ki hívhatta, de apuval elmentek valahova és csak annyit mondtak, hogy örülnének, ha itthon lennék amikor hazaérnek.Hát erre nagyon nem tudtam mit mondani.Nagyon furcsán viselkednek manapság.Ezt nem tudom mire vélni.
Felmentem felöltözni. Kinéztem az ablakon és ahogy láttam elég meleg lehet.Felvettem egy rövidnadrágot és egy feliratos pólót. Előkerestem a rózsaszín órámat és betettem egy fülbevalót.Beálltam a tükröm elé és befontam a hajamat.
Anyáék úgy 2 óra múlva hazaértek. Én addig leültem a zongoráztam, filmeztem, rendet raktam... Át akartam hívni Lilly-t, de nem vette fel és furcsa módon a többiek sem.Merre lehetnek? Ennyire megfeledkeztek rólam vagy valami baj történt? Nem erre inkább nem is gondolok...
Viszont halálra untam magam és tetejébe még aggódtam is, szóval úgy döntöttem elmegyek sétálok egyet.Elraktam a telefonom és a pénztárcámat.Kiléptem az utcára és beszívtam a friss bradfordi levegőt. Elindultam jobbra.Utamba akadt a könyvesbolt. Bementem és rengeteg jó könyvet láttam, de megakadt egyen a szemem. Vámpírnaplók Ez kell nekem! Felkaptam és odamentem a pénztárhoz. fizettem. Összesúgott mögöttem néhány tinilány.Gondolom felismertek. Egy szőke lány odajött hozzám.
-Szia, te vagy Hope Evans? - kedvesen szólt hozzám és kezet nyújtott. - Lydia vagyok.Csak érdeklődni akartam, hogy hogy vagytok Liam-el? És a többiek hogy vannak? - meglepődtem, hogy semmi "Takarodj a fiúk közeléből" dolog nem volt az egész beszélgetés alatt. Nem volt több 3 percnél igaz, de normális csevej volt.
Idegesen néztem a telefonomat. Liam hívott, de (én hülye) nem vettem észre.Utána persze felhívtam és most éppen a fiúk háza felé vettem az irányt.A buszról leszállva gyors léptekkel mentem.Alig elt bele pár perc már a fiúk ajtaja előtt lihegtem.
-Hopeee! - nyitott ajtót Liam. Szorosan magához ölelt és a hátamat kezdte simogatni. - Ne haragudj, hogy egész nap nem beszéltünk cica. - kibújtam öleléséből. Arcára raktam egyik kezemet és a szemébe néztem.
-Minden rendben? - kérdeztem aggódva. Liam egy féloldalas mosoly keretében megnyugtatott:
-Igen, csak közbejött valami. - homlokát enyémnek döntötte - Hiányoztál cica.
Megőrjít a közelsége. Ha itt van mellettem, minden más. Minden megszűnik ilyenkor. Amikor itt van mellettem, elgyengülök és nem tudok neki ellenállni. A gyomromban pillangók repkednek.
-Te is nekem. - egy forró csókot leheltem ajkaira.
Bementünk a többiek közé.Liam leült egy fotelbe, én meg beültem az ölébe és átkaroltam a nyakát.
-Éhes vagyok... - jelentette ki Niall.Most azonban egyetértően néztem rá, mivel ma még alig ettem valamit.
-Rendeljünk pizzát ! - vetette fel az ötletet Harry, felkapta a telefonját, de előtte körbekérdezett mindenkit, hogy milyet kér.
-Találkoztál ma Lilly-vel? - néztem rá Niall-ra.
-Nem, csak telefonon beszéltünk. - kicsit habozva válaszolt, de elhúzta a száját.
-Nekem még a telefont sem vette fel...- durcásan néztem magam elé. Zayn lerobogott az emeletről és leült Louis és Harry közé, akik éppen farkasszemet néztek.Felháborodottan néztek a közéjük ugró fiúra. Zayn szinte tudomást sem vett róluk: hátradőlt és egy mosoly terült el arcán.
-Ezzel meg mi van? - tekintetem a fiúk között cikázott és vártam, hogy valaki válaszoljon már.
-Semmi, csak érzem , hogy jó nam lesz a holnapi. - sejtelmesen összenéztek a fiúkkal. Ez nagyon gyanús nekem... Niall és Louis éppen suttogtak valamit egymásnak, majd kezet fogtak. Gondolom fogadtak valamin.
-Ez mi volt?
-Mégis micsoda? - kérdezte meglepettséggel Liam.
- Ez az összenézés. - mutattam az ujjammal körbe.
-Képzelődsz szívem. - búgta nyakamba. Éreztem leheletét nyakamon. Libabőrös lettem amikor megéreztem. Egy csókot leheltem ajkaira.
-Menjetek szobára. - húzta el a száját Hazza.
-Styles, csak nem féltékeny vagy? - néztem fel az előbb említett személyre.
-Én? Soha! - védekezőn maga elé emelte kezét.Még mielőtt bárki megszólalhatott volna, megszólalt a csengő.Felpattan és ajtót nyitott. Pár perccel később a pizzákkal a kezében tért vissza.A dobozok tartalmát elég hamar eltüntettük. Evés közben Zayn-el régi történeteket meséltünk a fiúknak, akik figyelmesen hallgattak minket.
-Hope, emlékszel amikor 7 évesen szerelmet vallottál nekem? - kérdezte szemöldökét a magasba emelve régi barátom. Szikrázó pillantást vetettem felé. A fiúk mind visszafojtották a nevetést, de nem sok sikerrel, ugyanis 1 perc néma csönd után nevetésben törtek ki. Hihetetlenkedve néztek rám, amit nem értettem.
-Ne nevessetek ki, 7 éves voltam! - duzzogva fontam össze karomat magam előtt. Felálltam és a konyhába mentem inni. Öntöttem magamnak egy kis fizet. A pultra támaszkodva ürítettem ki a poharam, majd amikor megfordultam, egy zöld szempárral találtam magam szemben.Ijedségemben megugrottam és a kezem automatikusan meglendítettem , de kezem elkapták.
-Harry, a szívbajt hoztad rám. - mondtam neki és szúrós tekintetem találkozott az ő nyugodt szemeivel.
-Bocsi. - mondta, de kezem még mindig nem engedte el.Kicsit túl közel állt hozzám, hátrálni akartam, de a konyhapultnak ütköztem, Harry viszont még mindig engem méregetett.
-Most már elengedhetsz.
-Ja, igen. - elengedte kezemet, a nappali felé vettük az irányt.
Ránéztem órámra, és már elég későre járt. Ideje hazamennem.
-Na jó, én megyek, még mielőtt anyáék mérges tekintetével találnám szembe magam otthon. Liam, hazavinnél? - néztem rá kérlelően, ő bólintott és felállt. - Jó éjt fiúk, és eszetekbe ne jusson még egy napra eltűnni!
-Nem is adsz jóéjt puszit ? - biggyesztette le Harry ajkait.Gondolkodás nélkül vetettem oda magam, arcát összeszorítottam kezemmel és egy gyors puszit adtam arcára. Ezzel a lendülettel álltam fel és mentem szorosan Liam után a kocsihoz.Kinyitotta nekem az ajtót és beszálltam.
Az út csendben telt. Liam elkísért az ajtóig, szorosan magához ölelt.
-A holnapi napot van kedved velem tölteni? - mondta, miközben még mindig ölelt és hátam kezdte simogatni.
-Van! - ettől a kérdésétől nagyon boldog lettem. Ez az. Végre egy nap, amikor csak én és ő vagyunk. Adtam a szájára egy jó éjt puszit, majd egy "Csak ennyi?" fejet vágott rám. Kuncogva bementem a házba és az ablakból lestem, ahogy beszáll a kocsijába, és elhajt.
Nagyot sóhajtva ugráltam fel az emeletre, persze csak halkan, lehet anyáék már alszanak.Halkan bezártam magam mögött a szobám ajtaját, majd a fürdőmbe mentem. Beálltam a tükör elé, és megállapítottam, hogy a szemem alatt sötét karikák vannak. Ideje lenne már egy jót aludjak.Ruháimat pizsimre cseréltem. Felkötöttem a hajamat egy fogmosás erejéig. Kibaggyogtam a fürdőmből, és az ágyamba vetettem magam. A plafont kezdtem fürkészni. Holnap 19 éves leszel, Evans. Tisztán emlékszem a 18. születésnapomra. Zayn nem volt itt, viszont anya a rokonság nagy részét meghívta hozzánk, és egy hatalmas ebédet csinált. Az egész napot a családommal töltöttem, amit nem is bántam, hiszen elég ritkán látom őket.
Szinte látom magam előtt, ahogy nagybátyám éppen gitáron játszik nekem egy csodás dalt, én meg a dal végén a nyakába borulok.Elmosolyodtam feltörő emlékeimen, de hamar lefagyott arcomról a mosoly, amikor eszembe jutott a nagymamám...Az ebéd után pár hónap múlva meghalt, tüdőrákban. Anyát nagyon megviselte az anyukája elvesztése, volt egy idő, amikor nem telt el úgy nap, hogy ne sírt volna. Apával mi próbáltunk lelki támaszt nyújtani, de minket is ugyanúgy megviseltek a történtek...Letöröltem arcomról a könnyeimet,jobbnak láttam, ha most elalszom.
-Mit akar tőlem? - rémültem néztem a tőlem úgy 7 méterre álló férfira. Magas,fekete hajú. komor férfi, egy pisztollyal a kezében. Körülöttünk nem volt semmi, csak sötétség.
-Hát nem emlékszel rám? - hangja gúnyos volt és lenéző. Értetlenkedve néztem rá. - Igaz is, elég kicsi voltál, amikor apáddal utaztál a kocsiban és karamboloztál egy másikkal. - tett egy lépést felém a férfi. Apa nekem sose mesélt erről! A férfi üldözni kezdett, én meg futottam az életemért a sötétben. Megbotlottam valamiben, majd sikítani kezdtem. Minden hiába, itt senki sem fog meghallani.
Hallottam a férfi lépteit, amint felém közeledett. Valaki megjelent előttem, de alig láttam belőle valamit.
-Ne! - kiáltotta az ismeretlen ember alak.Ismerős volt a hangja, de nem tudtam hirtelen felidézni, ki is ő. Göndör fürtjei voltak. A férfihoz rohant és próbálta elvenni tőle a pisztolyt. Csak két lövést hallottam. Az elsőt kis szünet után követte a második és mindketten elterültek a földön. Oda akartam menni, de mitnha földbegyökerezett volna a lábam...





.jpg)
